________________ Honművész, 1840 10. szám febr. 2 SZINÉSZET. Ma & y ar já té k s zin. Dun a partir Ól. Ex ore, et verbis tuis judico ... nequam! Pest f. e. január 18. - Midőn örülénk Schodelné s a' vele Pozsonba rándultt magyar dalszinészek szerencsés visszatérésén, még azon nap epés itallal keserite mindnyájunkat, kik a' nemzeti miveltség és kifejlődés józan érzelmében gyönyörködünk, Dunaparti cinicusnak, vagy is, nen görögül hanem magyarán mondva, m a r dos ó n ak a' Hirnök 5-dik számában alacsonyitó criticája, melylyel müvészi előmenetökben kitünőképp gyakorlott, nekünk pedig /a' nélkül, hogy őket szomszédink szellemével Thalia Muzáinak, vagy fennhéjjázó apotheosissaolympusi Nympháknak //istennőknek// is neveznők, felette kedves 's becses személyöket, a' jó z an crit ik á n a k S Z i vé t vesztve kiméletlenül érdeklette, önkény szerinti javaslatát, rosszalatát egybe bomlasztva ugy terjeszté elő, mint olly biró, ki egyenes utjáról eltérvén andalgásaiban a' bevádlottat agyanazon egy tettéért jutalmazni, de egyszersmind büntetni is kész levén, már ezzel megszünik valódi biró lenni. Tulajdon szavai: Scho delné je1 e sen énekel t.- Tri 1 lái nem volt a k egészen tiszt á k. Hát hogyan énekelhetett jelesen? ha trillái nem voltak tiszták: de ha valóban nem voltak azok, lehetett-e az akkori körülményekban ezt hiánynak tulajdonitani? midőn szörnyü hidegekben három napi utazás után, ki sem pihenve, azonnal fellépett a szinpadra..