________________ Honművész, 1839_25. szám szept. 19 HANGÁSZAT. Né mi észrevételek a' fo1 y ó évi I á rsa I kodó" 64 - S z á má na kvm eg nevez etes e bob"! CZ i m ü cz i k k e l y e i ránt. Üres óráimat örömmel forditván hirlapok olvasására, 's ha bennök mi érdekest és hasznost találok, kijegyzésére, nem kevés megütközéssel olvasám a' folyó évi Társalkodó" 64dik számában, hol Duropa nevezetesebb orgonái. ról van szó, miképp a strassburgi Münster orgonájának legnagyobb sipja több, mint 14 akós tartalmú, a' boroszloi orgona legnagyobb sipja pedig 3 1/2 mázsát nyomó volna. Ezen állitás, bár kitől származott is, legnagyobb fonákság mind azok között, mellyek valaha nyilvános lapokban megjelentek. Én, ki honomban tanult mesterségemet külföldön is mivelém, azt mondom részemről, hogy ez teljes lehetetlenség; mert ha ez állna, akkor egyetlen hangváltozatnak / mutatio, mellynek legalább 45 sipja van, a fokonként alább szálló sipok mellett is közel 135 mázsát kellene nyomnia. Vegyük most ehhez a többi, ámbár nem egy nagyságú hangváltozatot, 's tegyünk, minthogy sok fa-sip is van, egyet egyet csak 50 mzsára, az 56 hangváltozat terhe 2.800 mázsa leend. Es ha most az orgona szekrényét is egyéb részeit nem többre, csak 50 mázsára /illy szörnyü tömegnél valóban nem sok/ vétjük is, az egész tömeg 2.850 mázsát, vagyis olly terhet teend, melylyet ar karzat ivhajlásai meg nem birnak. Hát még ha hozzá gondoljuk, milly nehézséggel járna egy illy nagy sipnak hangolása, mi közben azt számtalanszor kézbe kell venni: minden hosszas fontolgatás nélkül átlátandjuk ez állitás alaptalan