________________ Honművész, 1839_47. szám jun. 13 . TOUTEILE HANGÁSZAT. ( On Del -- N é meta a I já ték német országban. A' Gazette musicale utósó számai egyikében Fetis urtól egy értesités olvasható a német daljátékról. Itt többi között következőleg szóll az alapos zeneismerő: Miket Spohr Marschnye II és Lind pain tn er dal. műveiből ismerni tanultam, azon vágyat költékfel lelkemben, hogy el jeles zeneszerzők ÖSZszes műveit hazájok szinpadjain lássam és halljam adatni. Ebbeli studiumainat mindjárt Majna melletti Frankfurtban véltem kezdhetni. de egész ott mulatásom alatt nem adtak egyebet. franczia daljátéknál, és Guhr állitása szerint más valamit nem is igen szoktak adni. Darmstadtban, hova innen indultam, a szinház megnyitására Stranierát" tanulták; Carlsruheban sportici-i némát adták odaérkezésem napján, és Stuttgártban a' uzsidó hölgyet". - Mindenütt régi ismerőseimre találtam, mi több, Wiesbadenban még a jámbor Sol i é ya 1 la' titok/ is kelle találkoznom, kinek életnélküli hangszerzenényei nálunk már rég feledvék. A német hangszerzőknek illy elhanyaglása mellett szinte kisértetbe jő az ember hinni, hogy azok nem is léteztek. Végre Beetho vent lángelméje egész fényében láthatám Stuttgartban, We berre pedig Mannheimben találtam; de Spohr, Kreutzer'in d pa intnert ó 1 csak egy hangjegy sem hallatá magát. Ez utóbbi következőleg fejté-meg nekem a' talányt. Ha a német zeneszerző nagy ügy gyel bajjal textusra tehet szert, 's a szerzésnek minden hydráját legyőzte, előszer is azon keserű tapasztalásá kell tennie, hogy a szinház-igazgatók művét kevés figyelemre méltatják, 's az előadást inkább tehernek, mint haszonnak tekintik. hem is létetbe jó y elhanyfeled