________________ Honművész, 1838_20. szám szept. 2 SZINÉSZET. M a 8 y ar ját éksz i n. PESTEN .................... Aug. 28-dikan S z ev illa i borbé 1 y". Rossininek el genialis opera buffája, mindig mosolygó fiatal arczožal tünik-fel, 's a' kozönség mindig örömmel fogadja. Tudtunkra, ar magyar szinen ezen opera legtöbbször adatott: még sem tudtuk még annyira vinni, hogy minden kivétel nélkül, a müértő itélete szerint hibátlanul s teljes pontossággal hallhatnánk magyarul. Szerà a h e l yiur a' czinszerepben mindig kedves; ez mester szerepe. Szi l á gyi urnak /Bartolo/ noha gyönge már hangja annyira, hogy az öszves dalokban nem is hallható: de e' szerepben karakterszerű játéka kielégitő; ámbár itt ott a' kiemelendő szókra a prosában nem ügyel. Joó b ur /Almaviva/, Ben za ur /Basilio/ tapsokban részesültek. Az első a' mennyire igen jelesen éneklé opera kezdetén daljait, annyira tömve hibákkal adá a többit elmulasztás 's tactus és pausákra vigyázatlanság által. Benza ur azonban arczát egészen kivetközteté emberi alakjából. Ma ariáját tulságos testmozgásaival 's idétlen kiáltozásával egészen elundokitá 's elaljasitá. 'S fájdalom, ezt még ismételnie kellett. Ujabban tapasztaltuk, hogy ő finom szini tapintással nem bir, s igy a. póriasba hamar átszökik. Hátra van É der Iu i za k. asszonyt Rosina/ megdicsérnünk, 's megvallnunk, hogy igazán meglepé ariájában a közönséget. Kár, hogy alsó hangjai olly gyöngék, mi kivált el szerepben gyak ran érezh syöngék, eret: Kárgazán me