________________ Honművész, 1837 89. szám nov. 5. SZINÉSZET. Magyar já té k sz i n. PESTEN okt. .................. 30-kán Scho del n é assz./kolosvári magyar születésű, 's Bécsben a' karinthi kapumelletti szinháznak volt dalnoknéja/ mint Norma kezdé-meg vendégszerepei sorát. - A' közönség régi ohajtása, e magyarul igen csinosan be. szélő művésznét magyar szinpadunkon hallhatni, valahára tehát teljesült, és pedig legfényesebb sikerrel. E' lapok már méltó dicsérettel emlékeztek felőle a' mult nyáron, akkor t. i. midőn pesti német szinpadunkon hallottuk őt. Most ismételhetjük, hogy Schröder-Devient után nem hallottunk más valakit, ki illy hangászati tudománynyal tud párositani finom lágyságot, indulatot, érzést, 's jeles plasticai mozdulatok változásához mért mimicát. Benne majd az érzékeny ájtatos főpapnét, majd a s bosszús ugyan, de nem finomtalanul hánykolódó is izléstelen hajlongásokkal dühösködő megcsalatott nőt, majd az elragadtató lágysággal engesztelést nyujtó áldozatot láttuk 's hallottuk bajló hangjaiban. Enlitnünk sem kellene azon nagy zajt, melly méljen" kiáltásokkal vegyülve fogadá 's kiséré őt jeleneteiben; - de hogy játék végén háromszor tapsoltatott elő, 's diszes virágbokrétával tiszteltetett, el nem hallgathatjuk.