________________ Honművész, 1837_64. szám aug. 10. HANGÁSZAT. Schubert. - Nehány év óta francz honban egy hangászi név mind fellebb emelkedik; ambär emelkedése szerény és halk. E' név azonban, fájdalom! egy korán elhunyt hangszerzőé; kinek szétszállongó hire nem támaszt többé szenvedélyt, nem több gyülölséget, nem ismer ádáz ellent, de ragaszkodó tisztelőt sem; csak csendes megfontolt érzeményt önt a' kebelbe, őszinte 's valódi bámulat érzeményét. És er késő érdemlett hirt egyedül magának köszöni. Éltében nem éldelheté érdemei méltánylását egészen, de babérját zöldülni még is látá már siron innen. Mindennek, ki a' valódi, szivrázó érzést gerjesztő, 's mégis egyszerű zenének kedvelője, Schubert műveit tisztelnie kell. Ha Beethoven és We ber symphoniákban, orchestrumokban 's tág hangversenyi teremekben uralkodik, Schubert ellenben kis szalonokban zongora mellett országol. A' balladák szerzője azonban még sincs érintési pont nélkül hires kortársaival; egy kezével Beethovent, mással Webert érinti. E három nagy férfiú ,egy hirben tündöklő hármas egységet képez, 's müveik egyesülete tán fő hangtermesztménye német honnak a' 19-ik században.